Egy új tanulmány, amely évtizedes környezeti nyomonkövetési nyilvántartásokat hasonlított össze, megerősítette, hogy a kanadai karibu nem él olyan jól, mint más állatok, például a jávorszarvas és a farkas ugyanazon a területen – és ki is derült, miért.
[wp_ad_camp_1]
A tanulmány 16 éves adatok alapján vizsgálta a növényzet, a jávorszarvas, a farkas és a karibu változását. „A karibu száma csökken Kanadában” – mondja Melanie Dickie, az UBC Okanagan Irving K. Barber Természettudományi Karának doktori hallgatója. „A faj hatékony kezelésének első lépése annak megértése, hogy miért csökken a karibu – ez megmondja nekünk, hogy a kérdés mely részeit célozhatjuk meg kezelési akciókkal, és ez hogyan segíthet a karibunak.” Dickie az UBCO kutatótársakkal, Dr. Clayton Lambdal és Dr. Adam Forddal együtt ökológiai rejtvényként írja le a karibu populációk csökkenését. Általában több tényező létezik, amelyek mind egyszerre változnak, ami megnehezíti a darabok egymáshoz való illesztését. Az olyan tényezők, mint a farkasok és más nagy húsevők, a jávorszarvasok és az őzek populációjának növekedése, valamint az erőforrás-kitermelés és a tűzvészek által okozott élőhely-megváltoztatás mind szerepet játszanak ebben.
A tanulmány célja ezeknek a szerepeknek a rendezése a karibu populáció csökkenésében. Miután a földet futótűz vagy betakarítás útján megtisztítják, az érett erdő termelékenyebb korai serális takarmánnyá válik. A fa lombkoronájának eltávolításával jelentősen megnő a napfény, lehetővé téve az aljnövények fejlődését. Ezek a növények táplálékot szolgáltatnak, amely a jávorszarvasnak, az őznek és ragadozóiknak kedvez. Ezeknek a ragadozóknak ezután spillover hatása van a ritkább karibukra, ami látszólagos versenyt hoz létre a jávorszarvas és a karibu között. „Az elsődleges termelékenység változásai jelentősen megváltoztathatják az élelmezési hálókat, egyes fajok esetében pozitív eredmények, másoknál negatív eredmények vannak” – magyarázza Dickie.