A kutatók kifejlesztettek egy új műszert, amely most először az apró, fény által kiváltott deformációkat méri az élő emberi szem egyes részein. Az új megközelítés egy napon javíthatja a retina betegségeinek, például az életkorral összefüggő makuladegenerációnak a felismerését, amely a vakság egyik fő oka az 55 éven feletti emberek esetében világszerte.
[wp_ad_camp_1]
A kutatás vezetője vezetője Ravi Jonnal volt a Kaliforniai Davis Egyetem (UC Davis) Szemközpontjából. „Mivel a diszfunkció mérésére szolgáló meglévő módszerek sokkal kevésbé érzékenyek, potenciálisan új módszert kínál a betegségek kimutatására.” A látás akkor kezdődik, amikor a szem retinájában lévő rúd- és kúp-fotoreceptorok fényt észlelnek és fototranszdukciónak nevezett folyamat révén kezdenek jeleket indítani. A retina betegségei, például az életkorral összefüggő makuladegeneráció és a retinitis pigmentosa látásvesztést okoznak, mivel zavarják a rudak és kúpok működését.
Mivel úgy gondolják, hogy a rudak érzékenyebbek ezeknek a betegségeknek a hatásában, funkciójuk megváltozása korai felismerést nyújthat a betegség vagy annak progressziója szempontjából. A rudak kis mérete azonban megnehezíti a képalkotást, és még kevésbé lehet megmérni, mennyire jól működnek. Az új munkában a kutatók kifejlesztettek egy egyedülálló nagysebességű OCT-rendszert, amely képes érzékelni a fotoreceptorok külső szegmenseiben a fototranszdukció mellékhatásaként jelentkező enyhe duzzanatot. A rendszer ezt úgy valósítja meg, hogy speciális OCT-képeket készít egyidejűleg a könnyű oftalmoszkóp-képek beolvasásával, lehetővé téve ezáltal, hogy pontosan meghatározzák a 3D OCT-képek százaiból álló sorozatban rögzített fotoreceptorok helyét és típusát. „Bár a rudak és kúpok duzzadása képalkotással felfedheti a fényre reagálás dinamikáját, a közelmúltig nem volt ismert, hogy ezeket a változásokat in vivo meg lehet-e mérni az emberi szemben”.