Az Ír építészet jellegzetes stílusa

Az Ír Köztársaság építészete az ír vidék egyik leglátványosabb vonása – a kőkorszak óta minden korszakból származó maradványokkal bővelkednek. Írország híres romos és ép normann, vagy angol-ír kastélyairól, kis fehérre meszelt nádfedeles házakról és grúz városi épületekről.

[wp_ad_camp_1]

Elmondhatatlanul némileg kevésbé híresek a még mindig teljes palládiai és rokokó vidéki házak, amelyek kedvezően hasonlíthatók Észak-Európában bármi hasonlóhoz, valamint az ország számos gótikus és neogótikus székesegyháza és épülete is itt található. A sokszor jelentős brit és európai befolyás ellenére az építészet divatját és trendjeit az adott helyszín sajátosságaihoz igazították. A 20. század végén egy új gazdasági helyzet az ír kultúra és design reneszánszát eredményezte, Írország egyes városai pedig ismét a modern építészet élvonalába kerültek. A Grange kőkör Írországban a legnagyobb ilyen megalitikus építmény. A legkorábbi épület a neolitikumból vagy a késő kőkorszakból származik. A megalitikus sírok viszonylag gyakoriak, a bírósági sírok vagy az udvari sírok a legrégebbiek, némelyik Kr. E. 3500 körülire nyúlik vissza. Az ilyen sírok hosszú kamrából álltak, a bejáratnál nagy nyitott területtel (vagy udvarral). Ezeket a sírokat általában álló kövekkel jelölték ki, a szerkezet többi részét szintén kőből építették.

A sírok egy központi sírkamrából álltak, hosszú bejárattal. A falakhoz ismét álló köveket használtak, a tetőn kőlapok voltak. Különösen a Newgrange érdekesebb, mert a belső kamra a tető átfedésére burkolatot alkalmaz. A kamrát és az átjárót általában egy földdomb tartalmazta, középen a kamra volt. További figyelemre méltó átjáró sírok a Knowth és Dowth, szintén a Drogheda melletti Boyne-völgyben. A vaskor körül kezdődő idők óta Írországban több ezer gyűrűs erőd, vagy „rath” található. Ezek egy központi burkolat körüli földtöltésből állnak, amely néha egy megemelt dombon helyezkedik el.