Az elefántok és az oroszlánok olyan ikonikus fajok, amelyek jelentős összegeket gyűjtenek a természetvédelemhez. Jelentős veszélyt jelentenek azonban az emberekre, a növényekre és az állatállományra is, és maguk is kihalással fenyegetik egymást.
[wp_ad_camp_1]
A Nature Communications folyóiratban megjelent új cikkben a tudósok meghatározták azokat a területeket, amelyek a leginkább veszélyeztetettek az emberek, valamint az afrikai elefántok és oroszlánok közötti konfliktusok számára. Becsülték továbbá az emberek és a vadon élő állatok közötti konfliktusok csökkentésére szolgáló jó minőségű kerítések építésének és karbantartásának beruházásainak megtérülését is. Enrico Di Minin docens, aki ennek a cikknek a szerzője, és a Helsinki Egyetemen az Interdiszciplináris Természetvédelmi Tudomány Helsinki Laboratóriumát vezeti, kiemeli, hogy az elefántokra és az oroszlánokra gyakorolt emberi nyomás rendkívül magas. „Megállapítottuk, hogy az afrikai oroszlánokat és elefántokat tartalmazó területek 82% -a jelentős emberi nyomással rendelkező területekkel szomszédos” – mondja Di Minin.
A súlyos konfliktusveszélynek kitett területek (nagy sűrűségű ember-, növény- és szarvasmarhasűrűségű területekként definiálva) e fajok körzetének 9% -át teszik ki, és 18 országban találhatók, ahol a fajok 74% -a, illetve 41% -a található. Az afrikai erdő- és szavannaelefántokat a közelmúltban a kritikusan veszélyeztetett és veszélyeztetett kategóriába sorolták az IUCN fajok vörös listáján, míg az afrikai oroszlánokat veszélyeztetettként tartják számon. Az emberi tevékenységek jelentik a legnagyobb veszélyt ezekre a fajokra, különösen az oroszlánok megtorló megölése az állatállomány veszteségére, az elefántok pedig a terméskárosodásokra. Az elefántok és az oroszlánok évente több száz embert ölnek meg. „Megállapítottuk, hogy az elefántok és az oroszlánok most azokon a helyeken fordulnak elő leginkább, ahol az emberi népsűrűség a legkisebb.”