Új orgonára először csak 1923 májusában érkezett megrendelés a gyárba vasvári domonkos-rendi templom részére: 3 manuális, 28 változatú orgonára. Ezzel meg s indult a gyárban a folyamatos munka, de egyelőre az erős ütemű infláció terhével.
[wp_ad_camp_1]
Az 1926-ban bevezetett „pengő”-vel a stabilizálódás és fejlődés jelei mutatkoznak, melynek csúcsán (1929-30-ban) a szegedi fogadalmi székesegyház orgonájának első üteme (101 változat) készült; befejező részeként a karorgona 1931-ben (32 változat). Ugyanebben az időszakban a trianoni határon túlra, Szabadkára is készült orgona, a Szent György-templomba 2 manuállal, 12 változattal – 1927-ben.
A világgazdasági krízis évei (1930-33) az orgonagyárban bizonyos eltolódással jelentkeznek. A jórészt állami pénzeszközökből létesült szegedi orgonaóriás munkái, továbbá a Szt. István Bazilika orgonájának korszerűsítése és bővítése egy ideig fenntartották még az üzemet.
Ezek lejutásával azonban hirtelen robbant be a válság, mely a megrendelések elmaradásán túl tetemes bankhitel terhével jelentkezett. A hitelre forgótőke-kiegészítés céljából volt szükség, és fedezetéül a kinnlevőségek szolgáltak. (Az orgonák árának átadásakor és azt követően néhány hónap múlva esedékes harmadai és egyéb számlák hátralékai.) Az üzletfelek azonban nagyrészt fizetésképtelenné váltak, az adósságterhek pedig fennmaradtak, minimális forgalom mellett.
1931 második felétől a leapadt létszám is csak rövidített munkaidőben dolgozott, a további két évben úgyszólván a legkvalifikáltabb szakembereknek jutott csak foglalkoztatási lehetőség.