A kaliforniai aranyláz kezdete pontosan 1848. január 24-ére tehető, ezen a napon ugyanis a Johann August Sutter birtokán dolgozó építészbrigád vezetője, James W. Marshall aranyrögöket talált árokásás közben.
[wp_ad_camp_1]
A föld svájci tulajdonosa hamar belátta, hogy gazdagságának cseppet sem tenne jót, ha ez az információ széles körben is elterjedne, így arra kérte munkásait, hogy az esetet tartsák titokban, azonban a hír futótűzként terjedt el világszerte: márciusban már az újságok hasábjain lehetett olvasni a jeles eseményről, augusztusra pedig már a New York-i lapokban is megjelent a hír. Ennek hatására óriási tömegek indultak meg Kalifornia irányába a világ minden tájáról, egyedülálló és családos emberek keltek útra, sokszor több hónapon át utazva az egyszerű és gyors meggazdagodás reményében.
Az aranyláz elképesztő népességrobbanást eredményezett: már az első hónapokban nagyjából hatezren érkeztek Kaliforniába, San Francisco lakossága pedig a huszonötszörösére nőt mindössze két év leforgása alatt. 1849-ben már 80 ezren kerestek aranyat, nem sokkal később pedig már több mint 250 ezerre volt tehető a szerencsét próbálók száma. Mint kiderült, Sutter nem tévedett, amikor úgy vélte, hogy az aranyláz rossz hatással lesz majd a gazdaságára: az aranyra vadászó tömegek óriási károkat tettek földjeiben, így az 1850-es évek elejére már teljesen csődbement. Bár akadtak szép számmal, akik kitűnő lelőhelyre bukkantak és ennek köszönhetően egyik napról a másikra meggazdagodtak, mégis jóval nagyobb volt azoknak a száma, akik az aranyláz áldozataivá váltak.
A kaliforniai aranyláz igencsak rövid idő alatt véget ért, azonban a aranyvadászat folytatódott más területeken: az 1860-as és az 1870-es években Coloradóba, az 1880-as években pedig a Klondike folyó közelébe özönlöttek az emberek a meggazdagodás reményében. Az aranyláz azonban nemcsak azok számára volt előnyös, akiknek sikerült aranyat találniuk, hanem egész Kaliforniára nézve volt némi pozitív hatása, a népességrobbanás, ugyanis a város jelentős mértékben történő fellendülését eredményezte és ennek köszönhetően 1850-ben felkerült az Amerikai Egyesült Államok listájára.