Az emberek és az állatok is folyamatosan méretezik egymást. A munkahelyen egy új alkalmazott gyorsan megtanulja, mely munkatársakat tartják a legjobban tiszteletben – és ezért nagyobb hatalommal bírnak. A nagy testvér főnök a kistestvérek között. A természetben egy domináns hím csimpánz leküzdi a behatolókat. Még a halak és a polipok is kölcsönhatásba lépnek a társadalmi hierarchiákon belül.
[wp_ad_camp_1]
Ezeket a csípős sorrendeket csaknem 100 éve tanulmányozták a viselkedésökológiai világban. Az egyének interakciója befolyásolhatja az élelemhez és a párokhoz való hozzáférést – akár a túlélést is – és ezekre a magatartásokra való rálátás a veszélyeztetett népesség jobb kezeléséhez vezethet. De kevés tanulmány tárta fel, hogy az ezen dominancia-hierarchiában élő állatok mit tudnak egymásról. Minél több állat ismeri egymást, annál jobban képesek optimalizálni agressziójukat. Az új kutatás, amelyet március 3-án tettek közzé a PNAS-ban, az első nagy képet nyújtja ezekben az állati rendszerekben található információkról. Egy új számítási módszer segítségével a kutatók megvizsgálták az agresszióval kapcsolatos adatokat – legkorábban egy 1934-es galambvizsgálatból – 172 társadalmi csoportban, 85 fajban 23 rendben, társadalmi dominancia mintázatát keresve.
Három fő agressziós stratégiát találtak, amelyeket az egyének alkalmaztak: egyszerűen harcolni minden alacsonyabb rangú ellenféllel. Ez a „közeli versenytársak” elleni küzdelemre szakosodott, akik közvetlenül alattuk vannak; az ellenfél megfélemlítése pedig jóval alacsonyabb helyre került. A csoportok többsége az első kategóriába esett, ahol az agresszió az alapvető dominancia-hierarchiát követő állatokkal magyarázható, de több csoport az információval gazdagabb közeli versenytársakat vagy zaklatási stratégiákat alkalmazta az ellenfelek választásának finomhangolására.