Az alapítványra vonatkozó első törvényünk 1548-ból való, és azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan fejlődik e jogintézmény. A köz érdekében álló célt szolgáló alapítványok és közalapítványok egyre jelentősebb szerepet töltenek be társadalmunk életében; csökkentik az állam és az önkormányzatok terheit, és egyidejűleg fontos szerephez jutnak a gazdasági életben is.
[wp_ad_camp_1]
Az alapítványok és alapítványszerű jogi jelenségek világszerte igen elterjedtek. Alig van olyan állam, ahol ne próbálkoztak volna meg valamilyen formában alapítványi funkciójú intézmény kidolgozásával. A nagy elterjedtség ellenére az alapítványnak mégsincs egyetemes érvényű, konzisztens dogmatikai fogalma. E dogmatikai sokszínűségnek nagyrészt az az oka, hogy az egyes európai jogrendszerek szakmai gondolkodásában különböző erővel hat az alapítvány régi római jogi intézményi előképe.
A római jog korszakában alakult ki a res sacra intézménye, azaz az állam szent célokra különített el bizonyos vagyontárgyakat a fiskusi vagyonból – ily módon az első alapítványok közjogi formában jöttek létre. A vagyonkezelésre létrejött alapítványok általában valamilyen nemes cél érdekében jöttek létre, melyet az alapító határozott meg és a rendelkezésre bocsátott vagyont kezelték vagy adományokból növelték a kezelendő vagyont. Az alapítványok létrehozásakor a cél tehát mindig meg kell határozni, mely a működés alapja.