A Hold a Naprendszer egyik legszebb és legérdekesebb látványosságai közé tartozik. Tévedés, ha azt állítják, hogy a Holdnak saját fénye van, hiszen csak a Nap fényét tükrözi vissza. A Földről egy távcső segítségével tökéletesen megfigyelhető az égitest felszíne. 1609-ben készítettek holdtérképet, és 1610-ben Galilei tanulmányozta a Holdon található hegyek magasságát.
[wp_ad_camp_1]
Ahhoz, hogy a Hold megtegye a föld körüli útját 27,3 napnak kell eltelnie, ezt sziderikus hónapnak nevezik. A Föld nevezetű bolygón a Holdnak mindig ugyanaz a félgömbje látható, ez azzal magyarázható, hogy az égitest a saját tengere körül is ugyanannyi idő alatt fordul meg, mint amennyit a bolygó körül kering. Amikor az emberek a Holdat sötétnek látják, akkor újhold van, és amikor világos égitestként figyelhető meg, akkor telehold van. Ezt a jelenséget nevezzük a Hold fényváltozásainak, vagy más néven a fázisainak. A Hold felszínén találhatóak medencék, melyek a Földről nézve sötét színű kör alakú síkságok. Az égitesten találhatóak kontinensek is, amelyeket mindig világosabbnak lehet látni, mivel a fényvisszaverő képességük nagyobb, mint a medencéké.
A Holdon található medencék körül megfigyelhetőek a hegyek, amelyeket olyan földi hegységekről neveztek el, mint a Kárpátok, Appenninek. A szakemberek szerint az égitesten található krátereket a meteoritok becsapódása következtében keletkeztek. A kráterekről tudni kell, hogy az aljuk minden esetben mélyen található, és a közepükbe egy kiemelkedés figyelhető meg. A holdrengések miatt alakultak ki a szakadékok, amelyek körülbelül egy-két kilométer szélességűek, és több száz kilométer hosszúságúak. A Holdon található kőzetek hasonlítanak a földi kőzetekre, de vizet és hidratált anyagokat nem tartalmaznak.