Mielőtt belevágnánk egy kisebb-nagyobb építkezésbe, rendszerint alapos tervezést végzünk, hiszen egy ilyen projekt minden szempontból nagy vállalásnak tekinthető. Ilyenkor kiemelt figyelmet kell fordítanunk azokra a kiegészítőkre, amelyek az elkészült felépítmény szerkezeti stabilitásáért felelnek.
Ilyen például a zsaluanyag is. Ugyan a betonelemek kialakítására mindig nagy fókusz kerül, a kiöntéshez szükséges váz kialakítását már gyakorta rutinfeladatnak tartják a kivitelezők, ami a későbbiekben komoly bonyodalmakhoz vezethet. Alapok kiképzésénél még aránylag könnyedén ellensúlyozható némi eltérés és valljuk be őszintén, járófelületek, járdák kialakításánál sem túl nagy katasztrófa, ha itt-ott pár centiméterrel szélesebb, netán magasabb az adott egység. Ám például falak vonatkozásában már nem lehetünk ennyire megengedők. Itt ugyanis még egy minimális hiba is strukturális gyengeséget okoz, ezért aztán a precíz öntéshez mindig a tökéletes zsaluanyag szükséges. Ez utóbbi kiválasztását ugyanakkor jobb, ha olyanra bízzuk, aki kellő tapasztalattal bír a témát illetően.
Tudniillik manapság már meglehetősen nagy a választék, főleg a pár évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest. A 20. század második feléig ugyanis javarészt a fából készült zsaluanyag használata volt elterjedt. Ez persze teljes mértékben érthető, hiszen akkoriban ez volt messze a legolcsóbb matéria, ami alkalmas volt erre a célra, ráadásul széles körben elérhető is volt. Ezt váltotta le a műanyag, ami idővel szintén pénztárcabarát alternatívát jelentett, ráadásul könnyen szállítható és egyszerűen, speciális eszközök nélkül is a kívánt méretre vágható. Ugyanakkor ez a két zsaluanyag csak kisebb és maximum közepes igénybevételre alkalmas. Nagyobb projektekhez az acél jelenti az optimális választást, ám ez költséges, nehéz és csak célszerszámmal vágható.