Amikor egy baba megszületik, a szülők telis-tele vannak reményekkel: biztosak benne, hogy az ő gyermekük lesz a legszebb, a legjobb, a legokosabb! Ezzel még önmagában véve nem is lenne semmi gond, a bajok ott kezdődnek, amikor az apuka és az anyuka a kicsi egész jövőjét lejátszotta már fejben.
[wp_ad_camp_1]
A gyerek még alig totyog, de már el van döntve, hogy melyik neves iskolába fog járni, hova küldik majd egyetemre és milyen szakterületen fog majd kiemelkedő eredményeket elérni. A kicsi azonban lassan felcseperedik és – gyakran a szülők megrökönyödésére – nem a felmenői által kijelölt utat választja, hanem saját, önálló gondolatokkal rukkol elő! Szülőként azonban fontos megértenünk, hogy – bármennyire is fáj kellemetlen ebbe belegondolni –, de sajnos nem tudhatjuk mindig mi lenne a legjobb a kicsi számára. Természetesen mindenki a legjobbat szeretné a csemetéjének valamit ideális esetben az a cél, hogy a legjobbat hozzuk ki a gyerekből, csakhogy ilyenkor érdemes háttérbe szorítanunk a saját fantáziavilágunkat és el kell kezdenünk figyelni arra, hogy mi az, ami kifejezetten nagy vonzerővel bír az utódunk számára? Mi az, amivel láthatóan szívesen foglalkozik és amiben, mondhatni, remekel? Érdeklődik a művészetek iránt? Feltűnően szépen rajzol? Netán könnyedén tanul meg hangszereken játszani? Vagy pici kora óta remekül számol? Esetleg fantasztikus nyelvérzéke van?
Bármiben is tehetséges a gyermek, arra érdemes nagy hangsúlyt fektetni, hiszen, ha már egészen kicsi korában fejlesztjük a készségeit, akkor sokkal nagyobb eséllyel válhat belőle olyan felnőtt, aki szereti a munkáját és ennél fogva sokkal könnyebben érhet majd el nagy sikereket az adott szakterületen. Figyeljünk tehát oda a csemetéinkre! Ne próbáljuk őket erőteljesen abba az irányba terelni, amerre talán mi magunk szerettünk volna haladni ifjú korunkban, csak valami megakadályozott minket benne. A gyermekünknek nem az a feladata, hogy beteljesítse mindazt, amire mi magunk vágytunk egykor! Nem, fordítsunk nagy figyelmet az ő érdeklődési körére, hiszen egy önálló embert nevelünk, akiben előbb vagy utóbb megfogannak majd a sajátos elképzelések a jövője kapcsán, nekünk szülőként pedig az a feladatunk, hogy segítsük őt a képességei kibontakoztatásában!