Egy új tanulmány kimutatja, hogy a tápanyagok súlyosbíthatják az éghajlatváltozás már a korallokra gyakorolt negatív hatásait, hogy kiváltsák a korallok fehéredését.
[wp_ad_camp_1]
A korallzátonyok környezete jellemzően alacsony a természetben előforduló tápanyagokban, például nitrogén- és foszforvegyületekben. Az elhaladó óceáni áramlatok viszont tápanyagkoncentrációt hozhatnak máshonnan. Hasonlóképpen, az emberi eredetű műtrágyák tápanyagai és a viharvizek a szomszédos partvidékekről a zátonyokba kerülnek. „Az éghajlat melegedésével a korall tömeges fehéredése évente nagyon gyakran fordulhat elő egy évszázadon belül” – mondta Dr. DeCarlo. „Vizsgálataink során azt találtuk, hogy a hő miatt stresszes korallok, amelyek túlzott tápanyagszintnek vannak kitéve, még inkább hajlamosak a fehéredésre.” A tanulmány szerint az ökoszisztéma menedzserek csökkenthetik a korallfehéredés hatásait olyan stratégiák végrehajtásával, amelyek csökkentik a tápanyag stresszt a termikus stressznek kitett területeken.
A társszerző, John Pandolfi, a Queenslandi Egyetem Korallzátony Tanulmányok Kiválósági Központjának professzora elmondta, hogy ez és a korábbi tanulmányok esetében, a korallfehéredéshez kapcsolódtak a hő- és tápanyag-stressz kombinációi. „Eredményeink útmutatást adnak a korallzátonyok megőrzésére irányuló erőfeszítéseknek, amelyek a lehető leghatékonyabbak” – mondta Pandolfi professzor. „Javasoljuk, hogy az óceánföldrajzi folyamatokat be kell vonni annak eldöntésekor, hogy mikor és hol kell allokálni az erőforrásokat vagy a védelmet.” A szerzők a hosszú életű korallok csontvázmagvainak felhasználásával tanulmányozták az elmúlt évtizedek korallfehéredő eseményeit a Vörös-tengeren. Úgy találták, hogy a zátonyok történelmükben súlyos fehéredést szenvedtek el akkor, amikor a magas tengerfelszíni hőmérsékletet magas tápanyagszinttel párosították.