Egy új kutatása azt mutatja, hogy a stresszhormonok segíthetnek a mellrák növekedésében, terjedésében és diverzifikációjában, amit sokkal nehezebb kezelni. Az egereken végzett tanulmány megvilágítja azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a stressz hozzájárulhat az emlőrák terjedéséhez. A mellrák az egyik leggyakoribb ráktípus. Az Egyesült Államokban az Országos Rákkutató Intézet szerint tavaly 266 120 új eset volt.
[wp_ad_camp_1]
Bár a mellrák egyike a leginkább kezelhető ráktípusoknak, ha metasztázik – azaz növekszik és terjeszkedik – gyorsan változhat. Ha a daganatok különösen változatosak, az orvosok nehezen alkalmazhatják a megfelelő kezelést, mivel az egyik típusú daganatra ható terápia nem gyakorolhat hatást a másikra. Korábbi kutatások arra utalnak, hogy a krónikus (hosszú távú) stressz az egyik tényező, amely hozzájárul a ráksejtek növekedéséhez az emlőrákban. Bentires-Alj professzor és csapata az emlőrákon dolgozott egereken. A csapat elkezdte tanulmányozni, hogy az eredeti tumorok milyen mértékben különböznek a metasztatikus daganatoktól a specifikus génaktivitás értékelésével.
A kutatók megjegyzik, hogy a metasztatikus daganatokban a „glükokortikoid receptorok” nagyon aktívak voltak. Ezek a receptorok kötődnek a stressz hormonokhoz, beleértve a kortizolt is. A csapat azt is megállapította, hogy az áttétes egereknél magasabb a kortizol és egy másik stresszhormon, a kortikoszteron, mint azoknál rágcsálóknál, amelyekben a rák még nem terjedt el. A kutatók azt is megfigyelték, hogy amikor ezek a stresszhormonok nagy mértékben jelen vannak, aktiválják a glükokortikoid receptorokat. Ez megmagyarázza, hogy a rákos sejtek terjedését váltja ki és támogatja a diverzifikációt is egyaránt, tehát mellrák esetében mindenképpen kerülni kell a stresszt.