Hazánkban a hetvenes-nyolcvanas években robbant be igazán a testépítés, köszönhetően elsősorban az azt népszerűsítő hollywoodi sztároknak. Ekkoriban kezdtek el gombamód szaporodni a kisebb-nagyobb edzőtermek, amelyek faláról nem hiányozhatott egy-egy Schwarzenegger, vagy Stallone poszter.
Nem csoda, hisz mindenki rájuk akart hasonlítani – még akkor is, ha sokan tisztában voltak vele, hogy ilyen genetikával jó ha millióból egy ember születik – ezért pedig nem riadtak vissza attól, hogy mindent bele adjanak az edzésekbe. Az ezredfordulót követően ez a tendencia egy kicsit lassulni látszott, ám napjainkban ismét reneszánszát éli a sport és a testépítés is, noha némi változás azért felfedezhető a harminc-negyven évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Ma már ugyanis nem feltétlenül elsődleges cél a hatalmas izomtömeg, az emberek belátták, hogy a testépítésnek – legalábbis ami a nagy tömegeket érinti – nem ez a lényege. Annak, hogy rendszeresen sportolunk és fizikai megerőltetést végzünk, van egy áldásos hozadéka, mégpedig az, hogy mentálisan is megerősít minket.
Nagyjából úgy működik ez, mint ahogy egy sikeres projekt lezárása, vagy egy nehéz vizsga elvégzése után érzett önbizalom emelkedés. Minden egyes alkalom, amikor elmegyünk edzeni, egy kihívás. Hiszen akkor is el kell indulni, koncentrálni kell, keményen el kell végezni a gyakorlatokat, ha amúgy semmi kedvünk az egészhez, fáradtak vagyunk, vagy épp rossz kedvünk van. Ám az, hogy ennek ellenére is megtesszük, amit kell, az mentálisan nagyon fontos, hisz gerincet ad, és sikerélményt nyújt. Ez a heti két-három alkalom folyamatosan megerősít minket abban, hogy kitartóak és kötelességtudók vagyunk, és képesek vagyunk tenni a kitűzött cél elérése érdekében még akkor is, ha a körülmények nem éppen a legideálisabbak. Ez legalább olyan fontos, mint az, hogy emellett fizikailag is fittek maradjunk, és akik rendszeresen edzenek, illetve sportolnak, azok rengeteget profitálhatnak ebből az élet egyéb területein is.