A műanyag szennyezés elterjedtségét tanulmányozó ökológusok

A műanyag szennyezés elterjedtsége miatt aggódnak a vízi ökoszisztémákban vizsgáló ökológusok, miután felmérték jövőbeli kibocsátások csökkentéséhez és a már létező tényezők kezeléséhez szükséges megoldásokat.

[wp_ad_camp_1]

„Hacsak a műanyaggyártás és -felhasználás növekedése nem áll meg, elengedhetetlen a műanyaggazdaság átalakítása az újrafeldolgozásra épülő keretrendszerre, ahol az elhasználódott műanyag termékeket leginkább értékelik” – mondja Chelsea Rochman, az egyetemi adjunktus a Torontói Egyetem Ökológiai és Evolúciós Biológiai Tanszéke (U T), valamint a Science-ben megjelent tanulmány vezető szerzője, amely felvázolja a műanyag emisszió évről évre történő gyorsabb ütemét. „Még akkor is, ha a kormányok szerte a világon eleget tesznek ambiciózus globális kötelezettségvállalásaiknak, és más országok is csatlakoznak a műanyagszennyezés visszaszorításához tett erőfeszítésekhez, a folyókba, tavakba és óceánokba irányuló éves globális kibocsátás 2030-ra akár 53 millió tonnát is elérhet” – mondja Stephanie Borrelle,  a tanulmány vezető szerzője.

„Ez messze meghaladja azt a 8 millió tonnát, amelyet 2015-ben elfogadhatatlannak nyilvánítottak.” A Rochman és Borrelle által vezetett nemzetközi szakértői csoport által végzett kutatás a 8 millió metrikus tonna (MT) alatti műanyagszennyezés globális csökkentési céljának eléréséhez szükséges erőfeszítések értékeléséből állt. A csoport először azt becsülte fel, hogy jelenleg a vízi ökoszisztémákba 24-34 millió tonna műanyag-kibocsátás kerül. Ezután a meglévő mérséklési stratégiák felhasználásával modellezték a jövőbeli forgatókönyveket: a műanyag hulladék termelésének csökkentését (amely magában foglalja a tiltásokat is), az előállított műanyag hulladék kezelésének javítását és a környezetből történő folyamatos hasznosítást  (azaz tisztítást).