A világ korallzátonyainak csaknem 75% -át fenyegetik olyan globális faktorok, mint az éghajlatváltozás, a túl sok halászat és a part menti fejlődés. A korallzátonyok megértéséért és védelméért dolgozók folyamatosan kutatnak károk enyhítésére, de ehhez először meg kell tudni, hogy hol találhatók a zátonyok.
[wp_ad_camp_1]
Számos megközelítést, például búvár-alapú megfigyelést és műholdas képeket alkalmaztak a korallzátonyok eloszlásának becslésére az egész világon, de a korábbi megközelítések következetlen pontossághoz vezettek, mivel az alapul szolgáló adatok eltérő forrásokból és eltérő módszerekből származnak. Az Arizonai Állami Egyetem Globális Felfedezési és Természetvédelmi Tudományos Központjának (GDCS) kutatói most egy globális korallzátony-kiterjedésű térképet készítettek, egyetlen módszertan felhasználásával, amely képes a sekély korallzátonyok elhelyezkedését közel 90% -os pontossággal megjósolni. A GDCS csapata konvolúciós neurális hálózatokkal (CNN), fejlett mesterséges intelligencia megközelítéssel, a Planet Inc. több ezer műholdas képével együtt hozta létre az új globális térképet.
A bolygó műholdjai napi 3,7 méteres felbontással látják a Föld szárazföldi tömegét és korallzátonyait. Ezen műholdak közül sok olyan kicsi, mint egy kenyér, de együttműködve több mint 11 terabájt adatot gyűjtenek naponta. Ez a folyamatos képáram hatalmas mennyiségű adatot eredményez – túl sok ahhoz, hogy még egy nagy tudóscsoport is manuálisan válogasson belőle. Konvolúciós ideghálózatok és az ASU szuperszámítógépének felhasználásával a GDCS csapata képes volt elemezni az adatokat, és kivonni a sekély zátonyok helyét, kevesebb mint 20 méter vízmélységgel világszerte. A térképek nyíltan elérhetők az Allen Coral Atlas révén, a Queenslandi Egyetem és a National Geographic Society együttműködésével, hogy a világ korallzátonyait soha nem látott részletességgel feltérképezzék és figyelemmel kísérjék.