A Földünk felszíne gyönyörű, óriási hegységekkel borított. A Kaukázus egy hegyrendszer a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között, a Kaukázus nevű régióban. Gyakran tekintik a hegységet Európa délkeleti határának.
[wp_ad_camp_1]
A hegyrendszert két különálló hegység alkotja, ezek a Nagy-Kaukázus és a Kis-Kaukázus. Körülbelül 28,5-23,8 millió évvel ezelőtt keletkezett az északra mozgó Arábiai-lemez, illetve az Eurázsiai-lemez összeütközéséből. A Kaukázus a Himalája egyik folytatását alkotja, amely szintén hasonló módon keletkezett, vagyis az Eurázsiai-lemez és Indiai-lemez ütközésében. Ezek a fajta aktivitások felelősek a régióban gyakori nagyobb földrengések miatt. A Nagy-Kaukázusban kevés a vulkáni aktivitás, a Kis-Kaukázus azonban nagyrészt vulkáni eredetű. A Kaukázus éghajlata függőlegesen (a magasságnál) és vízszintesen (a földrajzi szélességgel és helyzettel) is változik.
A hőmérséklet a magasság növekedésével fokozatosan csökken. Az átlagos évi hőmérséklet a tengerszinten fekvő abházi Szuhumiban tizenöt Celsius fok, míg a Kazbek hegy oldalán, 3700 m magasságában -6,1 Celsius fok. A Nagy-Kaukázus északi oldala 3 Celsius fokkal hidegebb, mint a déli oldal. A fennsíkok és a Kis-Kaukázus Azerbajdzsánban, Örményországban és Grúziában jóval inkább kontinentális éghajlattal rendelkeznek, éles különbséggel a téli és nyári hónapok hőmérséklete között. A csapadék mennyisége keletről nyugatra haladva nő. A magasság miatt a Kaukázus nagyobb mennyiségű csapadékot kap, mint az alacsony fekvésű területek. Az északkeleti régiók és a Kis-Kaukázus déli része szárazabb. A Kaukázus nagy hóeséseiről is ismert, de azok a hegyoldalak, amelyek nem szélirányban helyezkednek el, nem kapnak annyi havat. A hegység egyik első kutatója, egy magyar utazó, geográfus, földrajzi felfedező, Déchy Mór volt.