Minden baba életének egyik nevezetes pillanata, amikor szülei megkezdik a hozzátáplálást. Ez idáig a kicsi csak anyatejet (vagy annak esetleg hiánya esetén tápszert) kapott, ám egyszer eljön az a pillanat, amikor ez már nem elég és meg kell kezdeni a szilárd táplálékokkal való ismerkedést.
Ez nagyjából féléves kor környékén következik be, persze minden gyermek más és más, így ez történhet akár egy picit előbb, akár egy picit később is. Az emésztőrendszerük azonban nagyjából ekkora áll készen arra, hogy az anyatejen kívül mással is megbirkózzon. A lényeg az, hogy a fokozatosság elvét követve legyünk rendkívül türelmesek, hisz ez az időszak nagyban befolyásolja a gyermek jövőbeni táplálkozását. A hozzátáplálás eleje sok baba (és szülő) számára egy nehezebb időszak. Ennek rendkívül egyszerű oka van: a gyermek számára ezek az ételek még idegenként hatnak, meg kell szoknia, hogy valami szilárd(abb) táplálékot fogyaszt, arról nem is beszélve, hogy mindennek, amit kóstol, számára – még – szokatlan íze van.
Ennek megfelelően biztosan lesznek olyan ételek, amelyeket nem fog kedvelni (sőt, az is előfordulhat, hogy a legtöbb ilyen lesz). Nem szabad azonban sem elszomorodni, sem feladni, hisz akár tucatnyi kóstolásra is szükség lehet, mire a baba megszeret valamit. Az, hogy elsőre elutasítja, még az égvilágon semmit sem jelent. Aranyszabály, hogy eleinte mindent (nagyon) pürésítve kell adnia a babának, sőt, ha szükséges, akkor hígíthatunk is az elkészült ételen, hisz egy féléves gyermek még sokkal jobban szereti az anyatej állagára hasonlító ételt, illetve ez az állag nem okoz nyelési nehézséget, ami szintén elveheti a kedvét az evéstől a gyerkőcnek. Ami pedig az ízesítést illeti: mindig tartsuk észben, hogy a baba ízlelőbimbóit még nem tették tönkre az ízfokozók és a túlzott mennyiségű só, valamint cukor. Neki a nyers ízek is finomak, ráadásul nincs is szüksége hozzáadott sóra, sem cukorra. Így ezeket mindenképpen kerüljük el, nagyon sokáig.