Az ékszerek viselése már az ősidők óta része a kultúrának. Talán kevesen gondolnák, de az egyik legrégebbi testékítési formának a fülbevalók viselése számít, amelyet férfiak és nők egyaránt viseltek már a kezdetektől fogva.
[wp_ad_camp_1]
A fülbevaló története az ősi ázsiai, afrikai és dél-amerikai törzsi kultúrákban kezdődött. Ezek kezdetben státuszjelölő célt szolgáltak, és megmutatták, hogy kinek milyen rangja van a közösségben. Ekkor még leginkább csontokból, fából készítették a fülbevalókat. Az aranyból készült fülbevalók elterjedése Párizshoz köthető, ahol páratlanul ás párosan egyaránt viselték az ékszert. A reneszánsz és a barokk idején előállított ékszerek aranyból és ezüstből készültek. A férfiak leginkább arany karikát viseltek és a nők pedig mindenféle nemesfémekből készült, gyöngyökkel, drágakövekkel díszített változatokat hordtak, amelyeknek bármilyen formája lehetett. A kövek és a gyöngyök a fiatalságot és a szépséget jelképezték, a hosszú függők pedig a termékenység jelei voltak.
Egyes kultúrákban a nehéz, súlyos fülbevalók a fülcimpákat is nyújtották, amely a bölcsességet jelképezte. Sokszor a páratlan fülbevaló viselése azt jelentette, hogy valakinek párja van, aki a másik felét viseli, tehát ahogy ma a gyűrűk, régebb a fülbevalók voltak az összetartozás szimbólumai. A reneszánsz korban a nemesek és uralkodók mellett a művészek is gyakran hordtak fülbevalót. William Shakespeare például gyakran viselt a bal fülében egy nagy arany karikát. A rabszolgatartás idején a fülbevaló azt is jelölte, hogy melyik szolga melyik úrhoz tartozik. A felszabadítás során pedig a gazda kivette a rabszolga füléből a fülbevalót. Napjainkban már rengeteg fajta fülbevaló közül válogathatunk és a lehetőségek tárháza gyakorlatilag végtelen.