A mai rohanó világban a szülők igyekeznek a legtöbbet kihozni a gyerekből. Zongoraórára, angol órára és edzésre hurcolják szemük fényét. A szoros napirenddel viszont többet ártunk, mint azt gondolnánk.
[wp_ad_camp_1]
A tipegő háromévesek agya sokkal aktívabb, mint a felnőtteké. Sajnos sok szülő vérszemet kap és igyekszik minden téren fejleszteni gyermekét. Szomorú, de sok szülők valósággal versenyez egymással, kinek a gyereke tanul meg előbb beszélni, járni, szólal meg idegen nyelven és még sorolhatnánk. A gyerekek, azonban nem versenylovak, így jobb a gyereket meghagyni gyereknek. Sajnos a „versenyhelyzet” miatt sok szülő azt érzi, hogy a többi gyermek előbbre jár, mint az övé, ezért be kell hozni a lemaradást. Nem árt tisztában lenni a ténnyel, hogy a gyerekek egyéni fejlődési ütemmel rendelkeznek. Mindenkinek a gyereke picit jobb valamiben, míg valami másban gyengébb, ez teljesen normális. Az óvodában a gyerekek játékosan tanulnak, úgy, hogy észre sem veszik. Éppen ezért ekkor kerülni kell az iskolára jellemző formalitást.
Hogy miért? Biztosan hallott már a „burn out” nevezetű jelenségről, vagyis a kiégésről, mely depresszióval, fáradtsággal, étvágytalansággal jár. Megdöbbentő, de sok kisgyereken már az óvodában tapasztalhatók a kiégés jelei. A teljesítménykényszer hatására sok gyerek nem képes elviselni a kudarcot, például, ha veszít a társasjátékban vagy rossz jegyet kap az iskolában. Társadalmunk egyre csak termeli ki a maximalista, teljesítménykényszeres gyerekeket. Az igazán szörnyű, hogy ezek a gyerekek nem boldogok és azt gondolják, hogy csak akkor kapnak dicséretet és szeretet, ha jól teljesítenek. A megoldás talán abban rejlik, ahogy már fentebb is említettük, hogy a gyermekeket meghagyjuk gyereknek elvárások nélkül.