Mindannyiunknak vannak elképzelései, nézetei a gyermeknevelést illetően. Biztosan láttunk már arra példát, amikor egy gyermek elesik az utcán, édesanyja pedig ezt a kijelentést teszi: „Jaj de ügyetlen vagy”, de arra is számos példát tudunk mondani, amikor a gyermeket már-már istenítik szüleik.
[wp_ad_camp_1]
Két olyan csapda, amelybe mi is könnyen beleeshetünk. Létezik azonban egy úgynevezett „arany középút”, amelyen haladva, jól felkészíthetjük gyermekeinket a nagybetűs életre. Ki az, akinek feltétel nélkül mindig, minden helyzetben ki kell állnia gyermeke mellett? Természetesen a szülőnek. A családi fészek egy olyan közeg, melyben a gyermek támogatásra, szeretetre és minden olyan jóra talál, amely lelkivilágának megfelelő fejlődéséhez szükséges. Kiskorban még igen érzékenyek és törékenyek csemetéink, azért mindenképp rosszul érinti őket, ha szüleik olyan megjegyzéseket tesznek, amelyből azt szűrik le, hogy nem elég jók valamihez, hogy más gyerekekhez képest mennyire ügyetlenek.
Ezért sem szabad rendszeresen máshoz hasonlítgatni, mással példálózni előtte, mert így gyermekünk önbizalmának növelését tesszük teljesen esélytelenné, ez pedig későbbi szorongáshoz vezet. Amikor ennek a jelenségnek az ellenkezője történik, a gyermek a valóságnak nem megfelelő visszajelzést kap, és annak a veszélynek van kitéve, hogy a későbbiekben bekövetkező kudarcélményeket nem tudja megfelelően kezelni, hiszen a világ kicsit sem annyira elfogult, mint a szülők. Azért, hogy mindkét végletet elkerüljük, arra van szükség, hogy a gyermek megértse és megtanulja, hogy bár nem mindenben ő a legjobb, hiszen senki sem tökéletes, neki is vannak erősségei, amiben saját örömére sikereket elérni.