A tetoválás témaköre az elmúlt évtizedekben nagyon megosztó volt. Ebből talán mára már kezd kilábalni, azonban mái napig sokan kétkedve néznek a tetováltatók új rajzaira. Ettől függetlenül azonban az emberek már évezredek óta űzik a testfestés (nevezzük egyelőre megelőlegezve a bizalmat úgy, hogy) művészetét.
Korábban azonban sokszor inkább a hierarchiában betöltött szerepet, a törzshöz tartozást, esetleg valamilyen kirekesztettséget szimbolizáltak ezek a nyomok bőrünk élő vásznán. Néhány éve pedig jellemzően bandatagok vagy börtönviseltek viseltek magukon ilyen megbélyegzőket. Mára már azonban mindenki maga döntheti el, hogy ki szeretné-e varratni a testét, és nem kell feltétlenül plusz jelentést hordoznia, vagy valamit szimbolizálnia a kért képeknek. Mindez két dologhoz vezetett. Egyrészt a tetoválások kezdtek mind inkább elterjedni. Mára már egyre többen szeretnének valamilyen mintát viselni magukon, legtöbbször mintegy testékszerként. Másrészt pedig, az előzőből következve, megnövekedett az igény az egyre többrétű, több színű, mintájú, kifinomultabb tetoválások elkészítésére. Tehát úgy tűnik, a divattá válás hozta létre a művészetet. Elterjedése és a rá való igény ugyanis elengedhetetlenné teszi, hogy a tetováló művészek fejlődjenek, és egyre nagyobbakat alkossanak, ha fent szeretnének maradni a versenytársak mellett.
Tetoválás
De habár a tetoválás, mint tevékenység mindenféleképpen kiérdemelte mára a művészet megnevezést, a tetováltatás vagy a tetoválás, mint testékszer még mindig lehet csak egy divathóbort is. Ezt már inkább a viselő indokai és hozzáállása dönti el. Mielőtt úgy döntenénk, hogy egy művészeti remeket varratunk magunkra, előbb mindenféleképpen gondolkozzunk el azon, hogy miért döntöttünk az adott minta mellett! Jelent az nekünk valamit? Képvisel egy számunkra fontos értéket? Szimbolizálja az életünk egy fontos és állandó momentumát? Vagy csak egy múló szeszély, mely néhány év múlva már mit sem fog jelenteni számunkra? Hiszen mindenki tudja, hogy a tetoválás legtöbb esetben egy életre szól, és nem mindegy mi díszíti majd bőrünket halálunk napjáig. Döntsük el mi magunk, hogy művészetet kérünk, vagy egy múlandó, divatos kiegészítőt!