Számos olyan maradvány látható még ma is világszerte, melyeket az őskorban vagy ókorban építettek. Számos ilyen emlék keletkezéséről csak feltételezéseink vannak, mert a pontos munkafolyamat, az építkezéshez felhasznált anyagok forrása még mindig kideríthetetlen.
[wp_ad_camp_1]
Nem csupán a hatalmas kőtömbökből, kőnégyzetekből épült gigantikus építmények lehetnek érdekesek, hanem azok is, melyeket hatalmas szervezettséggel készítettek el. Mohendzsodáró építészete például abból a szempontból páratlan, hogy szinte ipari működéssel állították elő az építkezéshez használt alapanyagot. Ez az alapanyag az iszaptégla volt és sok helyen, például Pakisztán, India, Észak-Afrika egyes részein még ma is ezt használják. Az eljárás önmagában nem döbbenetes, az azonban mindenképpen figyelemre méltó, hogy az építkezéshez milliószámra használták fel ezeket az agyagból formázott, majd kiégetett téglákat. Honnan szereztek ennyi agyagot?
4000 évvel ezelőtt Mohendzsodáró városához közel folyt az Indus. Azóta a 3200 kilométer hosszú folyó, mely Tibetből indul és az Arab-tengerbe torkollik, megváltoztatta medrét, így mára a lelőhelytől több mint három kilométerre folyik. A folyó vízszintjét a hegyekből lefolyó, elolvadt hó minden évben jócskán megemelte és megemeli még ma is, az áradás pedig szélesen beteríti a partokat iszappal. Ezek az árvizek kimagaslóan jó termőtalajt biztosítottak az ott élők számára és ráadásul hatalmas mennyiségű iszapot is, melyből elkészíthették azt a rengeteg téglát. Döbbenetes, hogy mekkora mennyiségű agyagot dolgoztak fel és ennek kiégetésére mekkora mennyiségű fát használtak el. Az pedig még ennél is döbbenetesebb, hogy mindennek kivitelezésére mekkora szervezettségre volt szükség.