Mire jó egy pattogó bomba?

A második világháborús brit hadvezetés céljai között szerepelt a német ipari létesítmények, köztük a Möhne- és Eder-folyó hatalmas duzzasztógátjainak lerombolása. A gátak azonban kemény diónak bizonyultak.

[wp_ad_camp_1]

Brit tudósok kiszámították, hogy a gátak elpusztításához 40 tonnás bombákra lenne szükség. Viszont a brit bombázók csupán 10 tonnányi bombaterhet tudtak szállítani. Víz alatti robbantási kísérletek során kiderült, hogy a víz keltette rezgéshullámok nagy mértékben megnövelik a robbanás erejét, tehát kisebb bomba is elég, ha az a víz alatt, de nem a víz fenekén robban. Torpedókat mégsem vethettek be, mert a németek torpedóelhárító hálókat engedtek a gátak előtt a vízbe. Ekkor született meg a kacsakőként pattogó bomba ötlete. A szokatlan ötlettől nem voltak elragadtatva a sok sületlenséggel találkozó katonai vezetők, azonban végül megadták az engedélyt egy kísérleti példány elkészítésére. A kísérlet aztán fényesen sikerült, a gömb alakú bomba kacsakőként pattogott a víz felszínén, mielőtt elmerült volna.

Pattogó bomba
Pattogó bomba

A végső szerkezet formája némileg eltért a gömb alakúétól, de működési elve ugyanaz maradt. Bevetésével a híres 617-es repülőezredet bízták meg, akik éjt nappallá téve gyakorolták a pontos célzást egy skóciai duzzasztógát környékén. 1943 május 16-án aztán megindult a 617-esek gépe az elpusztíthatatlannak tartott gátak ellen. A pattogó bombák beváltották a hozzájuk fűződő reményeket, néhány lapos felpattanás után a gátak falai mellett süllyedtek a vízbe és robbantak föl. Bár nyolc bombázógép odaveszett az akcióban, a gátakat lerombolták bombáikkal. A folyóvölgyekbe lezúduló víz gyárakat, hidakat, vasutakat sodort el és több száz halálos áldozatot követelt. A gátak újjáépítése mintegy fél évig tartott.