Miután az angyalian kedves szomszéd nénink mesebeli boszorkánnyá változott, mert a kerítésünkön innen hullott le a dió a fájáról, rájöttem, hogy valóban érdemes időben kijelölni a területünket, jelezve, hogy kemény vitapartnerek tudunk lenni.
[wp_ad_camp_1]
Az állatvilágban is számtalan példa van a területvillongásra, a vezetőnek kijáró hatalomért való harcra. Egyik, az ember számára legmókásabb példa erre a lámák köpködése. Miért köp a láma? Hát mert neki is meg kell mutatni ki a főnök. Ez a tetszetős megjelenésű, szorgalmasan legelő, gyapjas jószág számtalan állatkertben megtalálható már. Őshazájában, Dél-Amerikában nehéz szolgálatot teljesítő málhás állat. Ott elsősorban teherhordásra használják a lámákat, mert páratlanul jól bírják a hegyi utakat és körülményeket. A munkából kiöregedett lámák minden porcikáját hasznosítják.
Bőrükből használati tárgyakat készítenek, szőrükből szőnyeget fonnak, húsát megeszik, zsírjából faggyút nyernek, sőt, még a trágyáját is hasznosítják tüzelőként. A láma csapatban a rangsor nem állandó, a hímek sokat küzdenek egymással. Ezek a küzdelmek látványosak, köpnek, taszigálják egymást, nyak birkóznak és rúgnak. A jól szocializált láma barátságos és kíváncsi. Azonban amelyek túl sokat voltak emberek közelében, hajlamosak fajtársukként kezelni az embert.
Köpnek, rúgnak, nyakkal birkóznak, így nehezen kezelhetővé válnak. Ha elégedetlen valamivel, a már megemésztett gyomortartalmát ráköpi bosszantójára. Többnyire nem ember, hanem láma a célpont. Ha mégis emberre köp, akkor úgy érzi, hogy az ember bántja, és túl nagy terhet rakott rá. Rendszerint nem az összes gyomortartalmát köpi ki, hanem csak egy keveset a szagos anyagból, ami azonban könnyen lemosható, de még így is az emberek számára visszataszító már maga a látvány is, így hatásos módja ez a terület kijelölésre a láma részéről, ha fenyegetve érzi magát.