Számos érdekes állatfaj van, amelyről az emberek csak keveset tudnak, és vannak olyanok is természetesen, amelyről sokat. Amikor egy adott állatról bővebb információkhoz jutunk, az két szempont miatt történhet meg: az első, hogy annyira sok van belőle, hogy mindenki tud a létezésükről és a jellegzetességeikről, a második pedig – sajnos – az, hogy sokat vadásszák őket.
[wp_ad_camp_1]
A hópárduc sajnos az utóbbi kategóriának feleltethető meg. Mivel nagyon ritka és értékes a bundája, sokan vadásszák őket, és ennek köszönhetően sajnos a kihalás szélén állnak. Az 1960-as évekre sajnos már csak kevés, mindössze 1000 példány maradt életben, amelynek a száma még most is folyamatosan csökken. Bár megpróbálták szaporítani a populációt, a 2005-ös adatok szerint mindössze 5000 élő példány létezik Közép-Ázsia hegyvidéki területein. A legnagyobb különlegességének azt tartják számon, hogy ez a legmagasabban élő macskafajta. A téli hónapokban általában 2000 méter fölött tartózkodik, és nyáron pedig még fentebbre költözik, vagyis 4000-5000 méter magasra.
Mivel ez egy ritka faj, csak a legszerencsésebb hegymászók találkozhatnak velük néhanapján. Érdekes megfigyelni, hogy ezek az állatok nem szeretnek falkában élni, hanem inkább az egyedüllétet preferálják.
A hópárduc azonban a kultúrában is folyamatosan jelen van, és nem egy ország címerének a kiegészítője. Sőt, olyan állam is létezik, amelynek a nemzeti jelképe ként tartják számon. A régi Szovjetunióban pedig „Hópárduc-díjjal” tüntették ki azokat a tehetséges hegymászókat, akik a legmagasabbra jutottak egy verseny során. Mivel nagyon ritka és rejtélyes állatnak számít, a Himaláján élők gyakran illetik a hópárducot szellemleopárd névvel is. Csak a nagyon szerencsések láthatnak életükben ilyen teremtményt…