A füllentés első és egyben legfeltűnőbb jele a zavartság, amely leginkább a szokatlan arcjátékon, kézmozdulatokon és hangon vehető észre. Ha valaki tehát beszéd közben kapkodó mozdulatokat tesz, a kezével gyakran megérinti az arcát, vagy dörzsölgeti az orrát, esetleg sűrűn köszörüli a torkát, akkor az bizony annak a jele, hogy nem mond igazat az illető.
A kisgyerekeknél még jól megfigyelhetjük, hogy mikor füllentenek. A kezüket a szájukhoz kapják, mintha így akarnák megakadályozni azt, hogy a hazugság kicsússzon a szájukon. Az évek alatt ezt a szélsőséges gesztust elhagyjuk, de a felnőttek is a szájukhoz emelik a kezüket ilyen helyzetekben, csak épp nem takarják el.
Aki nem mond igazat, az nem mer a másik ember szemébe nézni, illetve nagyokat pislog, hunyorog, lefelé néz, vagy egyszerűen csak behunyja a szemét. Ennek az ellenkezője ugyancsak igaz, tehát az is előfordulhat, hogy a hazugság elhangzása után a hazudó fél hosszan a szemébe néz a másiknak, hogy ezzel is bizonyítsa szavainak igazságát, lássa, hogy a másik elhiszi-e azt, amit mond.
Hazudni rossz, de muszáj
Másik nagyon is feltűnő jele a hazugságnak, hogy amikor a hazugságra terelődik a szó, akkor gyorsan témát vált az illető, hogy könnyítsen a lelkén, úgy érezze, képes uralni a helyzetet anélkül, hogy lelepleződne.
Mivel a hazug ember nagyon is ideges, így nem tud nyugodtan ülni vagy állni, sőt az egyik lábát előrenyújtja, mintha csak el akarna menekülni, igazgatja a haját és a ruhadarabjait, hogy jó benyomást keltsen, illetve ezzel is elterelje a másik ember figyelmét az őt bántó gondolatokról.
A hazug ember hangja és az érzelmei az adott helyzetben akár erőltetett hatást is kelthetnek, hiszen ha ismeri a füllentést leleplező testbeszédet, akkor próbál uralkodni magán, ám mégis lelepleződik, mert letagadhatatlan fiziológiai változásokon megy keresztül, ugyanis a vérnyomása megemelkedik, a szívverése szaporábbá válik, sőt izzadni kezd és az arca is elpirul.