A világban rengeteg olyan természeti jelenség, mozgás, tevékenység van, amelyeket a tudomány az elmúlt évszázadokban megválaszolt. A Föld működését már évezredek óta vizsgálják és ehhez szorosan hozzá kapcsolódik az Univerzum és a bolygók tanulmányozása is, amely szintén egy nagyon izgalmas téma.
[wp_ad_camp_1]
A napszél töltött részecskék plazmaáramából és mágneses térből áll, amelyek a csillag felső atmoszférájából lökődtek ki. Amikor a napszél nem a Föld Napjából származik, csillagszélnek nevezzük. A napszél leginkább nagyenergiájú elektronokat és protonokat tartalmaz, melyek képesek legyőzni a csillag gravitációját. Több jelenség is közvetlenül kapcsolódik a napszélhez, így a sarki fények, az üstökösök csóvája, és a mágneses viharok, melyek képesek megzavarni a földi elektromos rendszereket. A tudósok megállapították, hogy a hő okozta gyorsulás önmagában kevés lenne a napszél nagy sebességének előidézéséhez és más gyorsító mechanizmusra is szükség van, melyek okai az ion ciklotron hullámok.
Az ion cikloton hullámok protonokból tevődnek össze, amik a nap mágneses terében hullámszerűen mozognak. A hullámok a Napból erednek és áthaladva a napszélen, több millió fokra hevítik azt és több millió km/h sebességre gyorsítják. A Nap a napszél miatt több mint egy millió tonna anyagot veszít másodpercenként, amely elhanyagolható veszteségnek számít a Nap tömegéhez viszonyítva. A napszél részecskéi négy és öt nap alatt érik el a Földet. Bolygónkat a káros sugárzások és a napszél ellen a légköri pajzsok (mint például az ózonréteg) és a mágneses mező védi. A töltött részecskéket az erővonalak mentén kitéríti, így azok elkerülik a földfelszínt. A napszél részecskéi a pólusok felett férkőznek hozzánk legközelebb, itt ugyanis úgynevezett hasadékok találhatók a mágneses mezőben.