Az általunk földieperként ismert növények szinte mindegyik fajtája a Fragaria x ananassa néven ismert hibrid növénynek tagja, amelyet először az 1700-as évek közepén tenyésztettek Franciaországban egy észak-amerikai eper, F. virginiana és egy chilei eper keresztezésével. Technikailag elmondható, hogy az eper nem igazi bogyó, belső maggal, hanem inkább „összesített kiegészítő gyümölcs”, amelynek magjai vannak a gyümölcs húsos részének külső oldalán.
[wp_ad_camp_1]
A földieper könnyen termeszthető évelő termő növény, amely sok éven át bőséges terméssel jutalmazza az otthoni kertészt. Alacsonyan növő és terjedő szokása van, rengeteg mélyzöld, gerinces levele és kicsiny fehér virága van. A gyümölcsök finom levél nélküli hajtások végéből nőnek ki. Az egyes növények nem különösebben gyorsan növekszenek, de végigfutnak a földön. Kedvező feltételek mellett minden epernövény évente legfeljebb egy liter epret képes megtermelni. A földieper termését késő tavasztól a nyár elejéig, sőt a fajtától függően őszig is megtermeli, bár a meleg, déli államokban már kora tavasszal megkezdheti a termését. Hűvösebb éghajlaton tavasszal új növényeket kell ültetni; melegebb területeken a növényeket tavasszal vagy ősszel szokás ültetni.
Az epernövényeket általában gazdag, nedves talajba ültetik, egymástól 12-18 hüvelyk távolságra, mivel gyorsan futnak. A 6. zónában és északabbra ültesse őket a tavaszi hónapokban, hogy a növények a következő évre jól gyökerezzenek. Általában ajánlott az összes virág levágása az első évben, ami arra ösztönzi a növényeket, hogy energiájukat gyökérnövekedésbe helyezzék. A 7. zónában és a déli irányban ültetett földieper ősszel elültethető, és a következő tavaszra ehető gyümölcsöt terem. Talajtakarást is érdemes alkalmazni a növények között ültetés után, hogy a talaj hőmérséklete hűvös maradjon, megtartsa a nedvességet, elriassza a gyomokat és a gyümölcsöt a talaj felett tartsa.