Csáth Géza egyike a művészettörténet egyik legfurcsább és legbizarrabb alakjainak. A későbbi író, költő, orvos Csáth Géza Szabadkán született 1887-ben. Édesanyját korán elveszítette, így édesapja gondoskodó szárnyai alatt tengette gyerekkorát.
Apja szerette volna, ha a gyermeke híres hegedűművésszé cseperedik, de ő inkább a festészet iránt mutatott érdeklődést. Hamar megmutatkozott zsenialitása, de heves alkotásvágya odáig hajtotta, hogy cseppnyi időt sem szánt a gyakorlásra, folyton csak alkotni szeretett volna.
Néhány év eltelte után be kellett látnia, hogy nem a festészetben fogja kiteljesíteni művészi világát. Sokkal inkább sikeresek voltak írásai, amelyek hamar elismerést hoztak számára. 1904-től az orvosi pályára lépett, orvos szeretett volna lenni. Olyan lelkesedéssel vetette bele magát a tanulásba, illetve az anatómia és élettan tanulmányozásába, hogy másra egyáltalán nem jutott ideje. Orvosi diplomáját 1909-ben szerezte meg, ekkor a budapesti Ideg- és Elmekórtani Intézetben kapott tanársegédi állást. Ebben az időben született meg az Egy elmebeteg nő című naplója, amely a magyar irodalom egyik legzseniálisabb alkotása.
Csáth Géza
1910-ben Csáth Géza életének egy új szakaszába lépett. Április 20-án hajnali fél hatkor beadta magának első morfium adagját, majd tudatosan rászokott a szerre, hogy tanulmányozza annak tudatmódosító hatását. A „vizsgálat” sajnos kicsúszott a kezei közül, hamarosan a morfium rabjává vált. A szenvedélybetegsége az irodalmi munkásságának új szakaszát nyitotta meg.
Csáth hamarosan alkalmatlanná vált az orvosi pálya gyakorlására. Elhatalmasodott rajta a paranoiája, aminek következtében a bajai elmegyógyintézetbe került. Innen megszökve lelőtte feleségét és sikertelen öngyilkosságot követett el. Ezt követően a szabadkai kórházból szökött meg, de a demarkációs vonalnál szándékosan túladagolta magát.