Sokan vannak, akik szeretnek kirándulni, túrázni és ezalatt gombákat begyűjteni. Főleg tavasszal és ősszel gyakran találkozhatunk az erdőkben a vadon termő gombákkal. Fontos tudni azonban, hogy melyek azok az általános megkülönböztető jelek, amik alapján biztonsággal föl lehet ismerni, hogy melyik a mérgező és melyik nem az.
A vadon termő gombák közül is vannak, amelyek népszerűbbek és sokkal több van belőlük, mint más fajtákból. Ilyenek például a csiperke-, róka-, a szegfű-, az őzláb-, a laska- és a galambomba is. Természetesen csak azokat a gombákat érdemes összegyűjteni, amelyeket biztosan ismerünk és tudjuk, hogy emberi fogyasztásra alkalmasak. Hogyha nem vagyunk biztosak abban, hogy a gomba, amit begyűjtöttünk ehető, akkor mindenképp mutassuk meg egy gombaszakértőnek. A legveszélyesebb mérges gomba a gyilkos galóca például sok tekintetben hasonló az igen gyakori és jóízű csiperkegombához. A vadon termő gombát a begyűjtés napján, ha lehet használjuk is fel, semmiképp se tároljuk napokig. Ha nem tudjuk aznap felhasználni, akkor mindig hideg helyen, vagy jól szellőző körülmények között egy rétegben kiterítve tároljuk.
Vadon termő gomba
Ne feledjük, hogy a gombákat mindig jó alaposan tisztítsuk meg és a könnyebb emészthetőség elősegítése érdekében pedig vágjuk fel apró darabokra. Vannak olyan fajták, amelyeknél a tönk fogyasztása nem ajánlott, mivel nem tudja a szervezet megemészteni, mint például az őzláb gomba. A gombás ételek könnyen megromlanak, ezért nem érdemes másnapig várni az elfogyasztással. Mivel magas a víz- és fehérjetartalmuk, a bennük levő baktériumok könnyen és gyorsan elszaporodnak és akár ételmérgezést is okozhatnak. A vadon termő gombák begyűjtése és fogyasztása néhány szabály betartásával jár, azonban mindez a saját egészségünk érdekében történik.