A vad méhek a táj szerkezetére támaszkodnak

A vadvirágok vetési sávjai a hagyományos gabonamezők mentén, valamint az ökológiai gazdálkodásban megnövekedett virágsűrűség ösztönzi a poszméheket, valamint az egyedülálló vad méheket és a szárnyasokat. A poszméhek települései esetében a kis mezők mentén lévő virágcsíkok részesülnek előnyben, de az ökológiai gazdálkodásban a nagy mezők is előnyösek.

[wp_ad_camp_1]

Az ökológiai gazdálkodást az Európai Unió pénzügyi támogatással segíti, a vad méhek és a szárnyasok populációjának fokozása érdekében, amelyek a legtöbb növény beporzói. A kutatócsoport kilenc tájat választott ki Göttingen közelében egy növekvő mezőméretű gradiens mentén, majd elemezték a vad méheket és a mindegyik tájon egy organikus búzamező szélén, egy virágcsíkban a hagyományos búza mentén és a szélén hagyományos búzamező virágcsíkok nélkül. Eredmény: a legtöbb beporzót a virágcsíkokban találták meg, de az olyan organikus mezők is, amelyekre a virágzó vad növények inkább jellemzőek, mint a hagyományos mezők, szintén előnyben részesültek a méheknél.  A nagy területek különösen előnyösek voltak, ha virággazdag biogazdálkodásra került a sor, ez is egy nagyon érdekes kimutatás volt.

„Az eredmények azt mutatják, hogy a helyi méhek és a táj szintjén történő fellépés fontos a vad méhek előmozdítása szempontjából” – hangsúlyozza Costanza Geppert, a tanulmány első szerzője. A vizsgálatok a Göttingeni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Tanszékének Agroökológiai Csoportjában végzett diplomamunka részét képezték. „A vad méhek és más rovarok függnek a környező táj szerkezetétől” – tette hozzá a tanszékvezető, Teja Tscharntke professzor. „Ezért a jövőbeli agrár-környezetvédelmi rendszereknek jobban figyelembe kell venniük az általános tájszerkezetet ahhoz, hogy a méheket minél jobban ösztönözzék” – tette hozzá Dr. Batáry Péter, aki a tanulmányt kezdeményezte. A továbbiakban ezzel kapcsolatba újabb kutatásokat és kísérleteket végeznének el.