A szépséges Alaszka története

Alaszkát az Isten háta mögötti helyként szokták emlegetni. Az ember által szinte érintetlen területnek lehet tekinteni a földön. Területe nem nagy, kb. akkora, mint Magyarországé, lakóinak száma azonban alig hétszázezer. Ha erre a földrészre gondolunk máris a hideg, a kellemetlen éghajlat jut eszünkbe. A megfigyelések azonban azt mutatják, hogy sok ide utazó ember a sok hó, a kemény fagyok ellenére is szeret itt tölteni akár néhány hónapot is.

[wp_ad_camp_1]

Mindennek az oka talán az, hogy az utazók felfedezik az érintetlen, tiszta természetet, amely tele van békével és nyugalommal. Itt nem hallani a nagyváros durva zaját, nem csak kő és beton oszlopokkal találkozik az ember, hanem a csodálatos tájat látja. Egy bizonyos ideig elég azonban csak itt maradni, hisz a hideg, a kevés napfény, a rövid nappalok és hosszú sötét, mord éjszakák negatívan hatnak az itt élőkre. A lakosok nagy része ugyanis depresszióban szenved, vagy az alkoholba menekül. Alaszka 1959. január 3-án vált az Amerikai Egyesült Államok tagállamává. Neve az Alyeska, nagy országot, nagy földet jelent. Első felfedezői az oroszok voltak. Felfedezője az oroszok megbízásából, a dán származású Vitus Bering volt, aki az 1700-as években pillantotta meg először a területet.

Alaszka
Alaszka

Az oroszok számára kezdetben igen hasznos földrésznek számított, ugyanis szőrmekereskedelmet folytattak itt. Az üzlet azonban nem ment valami jól, mivel a szállítás költségei magasak voltok. Az oroszok egyre inkább a felé hajlottak, hogy meg kell szabadulni Alaszkától. Az Orosz Birodalom végül is 1867-ban eladta Alaszkát az Amerikai Egyesült Államoknak.  Az ország az amerikaiaknak sem volt vonzó a hideg miatt és a rossz termőföld miatt. A történelemben azonban máig sokat tárgyalt téma az aranyláz, amely Alaszkában tört ki 1896-1897-ben. Mint minden földrésznek, Alaszkának is megvan a maga szépsége és jellegzetessége, amit érdemes megnézni.