A Kr. e. VI. században több mint kétszáz évre a perzsa birodalom tartományává vált India néhány országrésze: Pandzsáb, Szindh és Gandhára. A perzsa hódítás nyomán szerepel először az India elnevezés (az Indus folyó szanszkrit neve – Szindhu, ez változott Indus, ill. India névvé) az írott történelemben, Dareiosz perzsa király egyik feliratán.
Nagyjából ugyanebben az időben (a Kr. e. VI. századtól) az indiaiak is elkezdték dinasztikus történelmüket írásban rögzíteni az északi, magadhai fejedelmi udvarban.
A perzsa hódítás legfontosabb politikai következménye az volt, hogy Nagy Sándor a perzsa birodalom meghódítása után jogot formált a birodalom indiai tartományaira. Nagy Sándor (Kr. e. 327-ben) indiai hadjáratában eljutott egészen az Indus folyó torkolatáig, és a meghódított területeket görög kormányzók és katonák gondjára bízta. India nyugati határán évszázadokon át fennálló görög műveltségű, ún. graecobaktriai királyságok létesültek. A görög művészet hatása századokkal később mutatkozik meg majd Indiában.
Perzsa főváros
Nagy Sándor (Kr, e. 323) után az indiaiak a görögöket rövid idő leforgása alatt elűzték. A felkelést Csandragupta Maurya vezette, aki Kr. e. 320 körül elfoglalta a magadhai uralkodók trónját is.
Csandragupta akadályozta meg, hogy hagy Sándor egyik utóda, Szeleukosz visszahódítsa azokat az indiai területeket, amelyek korábban görög fennhatóság alatt álltak.