A Kr. e. VI. században több mint kétszáz évre a perzsa birodalom tartományává vált India néhány országrésze: Pandzsáb, Szindh és Gandhára. A perzsa hódítás nyomán szerepel először az India elnevezés (az Indus folyó szanszkrit neve – Szindhu, ez változott Indus, ill. India névvé) az írott történelemben, Dareiosz perzsa király egyik feliratán.
[wp_ad_camp_1]
Nagyjából ugyanebben az időben (a Kr. e. VI. századtól) az indiaiak is elkezdték dinasztikus történelmüket írásban rögzíteni az északi, magadhai fejedelmi udvarban.
A perzsa hódítás legfontosabb politikai következménye az volt, hogy Nagy Sándor a perzsa birodalom meghódítása után jogot formált a birodalom indiai tartományaira. Nagy Sándor (Kr. e. 327-ben) indiai hadjáratában eljutott egészen az Indus folyó torkolatáig, és a meghódított területeket görög kormányzók és katonák gondjára bízta. India nyugati határán évszázadokon át fennálló görög műveltségű, ún. graecobaktriai királyságok létesültek. A görög művészet hatása századokkal később mutatkozik meg majd Indiában.
Nagy Sándor (Kr, e. 323) után az indiaiak a görögöket rövid idő leforgása alatt elűzték. A felkelést Csandragupta Maurya vezette, aki Kr. e. 320 körül elfoglalta a magadhai uralkodók trónját is.
Csandragupta akadályozta meg, hogy hagy Sándor egyik utóda, Szeleukosz visszahódítsa azokat az indiai területeket, amelyek korábban görög fennhatóság alatt álltak.