Mindössze néhány domborműves ábrázolás és feliratos emlék segít rekonstruálni a római császárkor pénzverdéinek működési fázisait. A kezdetek kezdetén a római birodalomban nem volt tényleges pénzverés, a nemesfémeket a súlyuk alapján mérték, majd egységes súlyú formákba öntötték őket, hogy megkönnyítsék a cserekereskedelmet.
Az első érme időszámításunk előtt az 5. században készült, és majd csak 100 évvel később vette kezdetét a klasszikus pénzverés. A nemesfém határozta meg az érme nevét. A bronzból készült pénz a sestertius nevet kapta, az ezüstpénzek voltak a denariusok. Az érméket Augustus korától keverékfémekből és különböző fémekből készítették, mint például az arany, ezüst, bronz valamint a réz és arany keveréke, a billon. Az aureus nevű pénzérme súlyát Augusztusz császár 8,18 grammnak határozta meg. Ez a súly a későbbiekben folyamatosan csökkent. A folyamatos inflációt Diocletianus pénzreformmal akarta megfékezni. Augusztus császár az ezüst denárok súlyát is megszabta, ami 3,89 gramm volt.
Pénzérme
A bronz váltópénzeket valamint a fél- és negyedsúlyú aranypénzeket Nagy Konstantin vezette be, illetve az ő nevéhez fűződik az új aranypénz a solidus bevezetése is, melynek súlya 4,54 gramm volt. Nagy Konstantin korában egy ezüstpénz súlya 3,41 gramm volt.
Krisztus előtt 15-től kezdődően arany és ezüst érméket csak a császár verettethetett. Az időszámításunk utáni 4. századtól kezdődően megjelentek az érméken az OB jelzések, melyek vagy az érme súlyát, vagy az anyagának finomságát jelezték. Rézérméket sárgarézből sestertius és dupondius néven, valamint vörösrézből as, semis és quadrans néven készítettek. A rézpénzek verése a 3. századig tartott, mert a rezet ekkor felváltotta a bronz. Diocletianus pénzreformja alatt az új bronzpénz súlya 10 gramm volt és follisnak hívták. Ez az érme Nagy Konstantin uralma alatt 15 mm átmérőjűre csökkent.