1925-ben 182 538 500 ezer korona értékű árút adtak el a gyárban. Ugyanakkor azt is közölték, hogy az előző évben raktáron maradt árúval együtt számítottan, több mint 19 milliárd korona értékű dohánynemű található a raktárakban.
[wp_ad_camp_1]
Összefoglalóan a magyar dohánygyártás általános helyzetét az 1920-as évek első felében az ország elrettentően nehéz helyzete határozta meg. Az állami üzemek munkásai, akik azelőtt kitüntetett helyzetben voltak, és viszonylag magas fizetéssel és a biztosított nyugdíj és egyéb kedvezmények révén a többi, magánvállalatoknál alkalmazott munkásoknál biztonságosabb jövővel rendelkeztek, egyszerre az előbbiekénél rosszabb helyzetbe süllyedtek.
Az a visszatérő érv, amelyet a Dohányjövedék hangoztatott, hogy a vállalat haszna fedezi az állam által felvett kölcsönt, csupán arra szolgált, hogy ezzel az érvvel az alkalmazottak keresetének kérdése háttérbe szoruljon. Nemcsak az előbbiekben már említett munkás és tisztviselő rétegnek volt panaszkodni valója a dohánygyárakban, de ez a fizetés elégtelenségére való panaszkodás a legmagasabb rangúaktól kezdődően a legkisebb munkásig, általános panasz volt.
A dohánygyári hierarhiában itt nincs különbség. Nemcsak a munkásfelvétel korlátozását vették komolyan ezekben a gyárakban, hanem az előléptetéseket is szigorúan megtiltották, sőt lehetetlenné tették. Így azután igazságos bérezésről szó sem lehetett a dohánygyárakon belül. A szivarfogyasztás hanyatlása ugyanakkor nemcsak a szegedi, hanem a lágymányosi, az egri, pápai és a szentgotthárdi dohánygyárakat is érintette, amelyek lényegében szivargyártásra voltak berendezkedve.
Ez a válság legalább elkerülte a kifejezetten szivarkagyártásra berendezkedett pécsi gyárat. 1925-ben a pécsi gyárban található az országban alkalmazott dohánygyári munkásoknak közel 9 %-a. Ugyanakkor az ország dohánygyáraiban lévő villanymotoroknak 13,8 %-át használták a pécsi gyárban, s ezek az ország gyáraiban lévő villanymotorok 13,9 %-át kitevő lóerő teljesítőképességgel hajtották a legmodernebb gépeket. A nyersanyag-feldolgozás 9-13 %-át alkotta az országban feldolgozott bel-illetve külföldi dohánynak, és a Pécsett előállított pipadohány mennyisége, az ország gyáraiban előállítottakénak 6 %-a volt.
Ugyanakkor a cigarettának 17 %-át állították elő a pécsi gyárban.1926-ban még mindig tart a szanálás nehéz, súlyos munkája. Pécs városa és a gyár súlyos gondokkal küszködik. A szaklapok és a helyi lapok televannak az egyre növekvő számú menekültek és a rosszul fizetett alkalmazottak, a perifériára sodródó nyugdíjasok gondjaival.
decemberében a pécsi dohánygyár igazgatója: Péter József, nyugdíjba vonult. 40 évi szolgálat után válik meg hivatalától. Nehéz időket élt át: a pécsi gyár újraindításától az infláció egyre nehezebbé való időszakáig állott a gyár élén. 1927-ben végre megszületik a pengő, és az ország „szanálása“ befejeződik.