A Szabadka közelében elterülő Palics, illetve a Palicsi-tó mindig is különös érdeklődést keltett a környék lakossága körében. Nagy kiterjedésének köszönhetően csodálattal töltötte el az embereket, a végeláthatatlan nádasok pedig félelmetesen susogtak a szélben. Nem csoda, ha az elmúlt századok emberei a hosszú téli estéken azon tanakodtak, hogyan is születhetett a tó. Noha ma már egyértelmű magyarázattal tudunk szolgálni a tó keletkezét illetően, a legenda sokkal érdekesebb.
A legenda szerint Szabadka városának komoly nehézségekkel kellett szembenéznie, hiszen sorban jött a baj; betegségek tizedelték a lakosságot és ha ez még nem lenne elég, akkor az aszály is komoly károkat okozott. A lakosság joggal aggódott, hogy nem lesz elegendő élelme és éhezésre kényszerül. Mint lenni szokott, bűnbakokra volt szükség. A lakosság egyre inkább elfordult Istentől és egyre inkább azokat a bűnösöket kereste, akik a sok keserűséget rájuk szabadították. Így jutottak el Rózsa Dánielhez és családjához.
Palicsi-tó
A hangadó Pálics gazda bepanaszolta Rózsáékat, mondván, hogy azok a boszorkányokkal karöltve rosszban sántikálnak és ők a felelősei minden rossznak, ami a szabadkai embereket sújtja. Az indulatok egyre csak erőteljesebbé váltak, egyre többen követelték Rózsáék vesztét, míg a nyomás hatására 1728-ban halálos ítéletet mondtak az egész Rózsa család felett. A feldühödött „boszorkányüldözők” felgyújtották Rózsáék családi házát, ám hatalmas vihar támadt, amelyben Pálics gazdát egy villám agyoncsapta. Miután elült a vihar, Rózsáék háza helyén egy hatalmas tó keletkezett. A helyiek szerint a benne lévő víz Rózsa Dániel és családja keserű könnyei. A víz valóban keserű, ami miatt a lakosság évtizedekig, sőt századokig kerülte a tavat. Azt beszélik, csendes éjszakákon a nádasban meghallhatjuk a Rózsa család sírását.