A lélek és a test közötti kapcsolat

A lélek és a test harmóniát alkot. Szimmiasz véleménye szerint a harmónia nagyon tartós dolog: a lant és a húrok hasonlatával élve a harmónia még akkor is megmarad, amikor a húrok elszakadnak, a fa pedig elrothad. Szókratész amellett érvel, hogy először léteznek az összetevők (lant, húrok), majd ezek hozzák létre a harmóniát, ami nagyon könnyen megszűnhet. Az eddig elmondottak alapján ez utóbbi állítás tűnik megalapozottnak, mivel a lelkünk (mint a lantnál a húr) létezik születésünk előtt, így a lélek létező, és nem csupán összhang.

[wp_ad_camp_1]

Abból az állításból viszont, hogy a lélek, amely természettől fogva nagyon erős valami, születésünk előtt is létezett, nem következik egyértelműen, hogy halálunk után is létezni fog. A lélek a születéseknél gyengülhet, és esetleg teljesen elpusztulhat halál esetén. Emiatt a halálra készülőnek féltenie kell a lelkét, hogy nem fog-e a testtől való elszakadáskor elpusztulni.

Test és lélek
Test és lélek

A leírtak alapján bizonyítottnak tűnik, hogy a létezik a szép, a jó, és a többi önmagában. A szép dolgokat semmi más nem teszi széppé, mint a szépnek a jelenléte, mely valamiképpen a dologhoz került: a szép dolgok a széptől szépek. Ha egy dolog, mely részesült valamely tulajdonságban, érintkezik ennek az ezzel ellenkező tulajdonsággal, szükségszerűen megszűnik az eredeti dolognak lenni: a tűz (meleg), ha közeledik hozzá a hideg, elpusztul, vagy kitér az útjából. „Nem csupán a fogalom igényli a saját nevét minden időkre, hanem másvalami is, ami nem ő, de az ő alakját viseli mindaddig, amíg csak van”. A hármas szám például páratlan, de nem azonos a páratlansággal. A kettes, négyes, számok sem azonosak a párossal, mégis magukban hordozzák a párosságot. Egyik szám sem nem válhat meg ettől a tulajdonságától, nem veheti fel a vele ellentétes tulajdonságot, mert akkor megszűnik annak a számnak lenni, ami.