A „@” (kukac) jel története

Az internet a világ civilizált részén már szinte alapvető és megkerülhetetlen tényező. Szinte mindenki használja napi rendszerességgel a közösségi oldalakat, a levelezéseket, a különböző szoftvereket, közben pedig fel sem figyel az apróságokra, azok történetére.

[wp_ad_camp_1]

Az egyik alapvető, mindennapos kis apróság a „@” , azaz kukac, melyet számos helyre írunk be a klaviatúra segítségével. Ez a kis jel nem csak az internet világának alapvető tartozéka, de a régi időkben számos helyen feltűnt. A kukac jel egy nagyon régi ligatúra, eredetére több elmélet is létezik. Egyes feltételezések a kódexmásolóknál eredeztetik, akik a latin „ad” elöljárószót helyettesítették vele. Az első írásos bizonyíték a használatára 1536-ból származik. Egy firenzei kereskedő, Francesco Lapi levelében olvasható, aki az amfóra mértékegységet jelölte vele. Szintén mértékegység, a spanyol arroba jelölésére is használták, egyes országokban még mindig használatban van vidéken.

Kukac jel
Kukac jel

A „@” azaz kukac ma a világban az angol „at” elöljárószót helyettesítő jelként van jelen. Ez egy informatikai írásjel, melyet először Ray Tomlison használt az e-mail címében a felhasználó nevének és számítógépe azonosítójának elválasztására 1972-ben. Különböző nyelveken különböző megnevezése van a jelnek, nem mindenhol kukac a kukac. A franciáknál „arobase”, a hollandoknál „apenstaartje”, azaz majomfarok, az olaszoknál „chiocciola”, azaz csiga, de a spanyoloknál szintén kukac, mint az említett „arroba” mértékegység. A románok szintén majomfarokként emlegetik, Oroszországban kutya, a héberben rétes, a németben is majomfarok vagy majomfül, esetleg majomhinta néven nevezik meg, de a svédek és dánok például ormánynak hívják. Ezek persze csak a köznyelvi elnevezései.