Talán nem is akad olyan ember a környezetünkben, aki ne kóstolta volna, vagy ne hallott volna már az egyik leghíresebb olasz ételről a spagettiről, ami tulajdonképpen nem más, mint egy vékony, hosszú tésztaféle. Nagyon sokféleképpen felhasználható és már a középkorban elterjedt az egész nyugati kultúrában. Az egyik leghíresebb közülük a Bolognai spagetti.
[wp_ad_camp_1]
A Bolognai spagetti talán hazánkban is az egyik legkedveltebb és legelterjedtebb tésztafélék közé tartozik. A bolognai szósz tulajdonképpen egy hús alapú mártás, amelyben a paradicsomnak jelentős szerepe van. A szósz alapja a sofritó, ami egy zeller, hagyma és sárgarépa alapú, olívaolajban és vajban összefőtt püré, amihez marhahúst adnak hozzá, majd egy kis tejjel vagy tejszínnel felhígítják és amikor jól összeállt, felöntik egy kis borral. Ezek után jöhet bele a paradicsom a só és a vaj. A Bolognai spagetti története a második világháború idejére tehető, amikor az Olaszországban partra szálló amerikai és brit katonák nagyon megkedvelték a tagliatelle al ragút, amelyet később spagettivel kezdtek fogyasztani. Később, amikor visszatértek Itáliába, mér bolognai spagettit kértek az éttermekben, ahol természetes teljesítették a kívánságukat.
A spagetti a hosszú tészták családjába tartozik és Szicíliában jelent meg először a tizedik század környékén, ahol nagy valószínűséggel a Mór hódítók által terjedt el a fogyasztása. Mivel a Dél-Itáliai éghajlati viszonyok inkább a durumbúza termesztésének kedveznek, ezért az igazi spagetti a kezdetekben csak és kizárólag durumlisztből készült. A szó eredete az olasz spago szóra vezethető vissza, ami húrt jelent, tehát a spagetti jelentése szabad fordításban “vékony húr”, vagy “húrocska”. A különféle spagetti tésztákat vastagságuk szerint összesen tizenkét csoportba sorolhatjuk.