A legtöbben már egészen kicsi korunkban kénytelenek vagyunk megszokni, hogy ha valamit jól csinálunk, azért nem kapunk dicséretet, ha viszont akár csak legapróbb hibát is ejtjük egy tevékenység során, akkor aztán hallgathatjuk a szidásáradatot. Igen, sajnos sokak számára lehet ismerős mindez, valamiért ugyanis a szülők úgy érzik, azzal, ha elismerik a gyermekük tehetségét, már teljesen el is kényeztetik.
[wp_ad_camp_1]
A valóságban azonban irdatlan nagy károkat tudunk okozni a kicsi lelkében azzal, ha örökké csak a hibáival szembesítjük! Persze, vannak ellenpéldák is, csemetéink ajnározása például kifejezetten kerülendő! Bizonyára mindenki látott már olyan kiskorút, aki teljesen neveletlen volt, képes volt felforgatni az egész lakást percek alatt akár vendégségben is, csúnyán és tiszteletlenül beszélt a felnőttekkel, erőszakos volt és hisztérikus. A szülő pedig ahelyett, hogy megdorgálta volna a kicsit mit csinált? Dicsérte és babusgatta csemetéjét, mintha az a világ legszebb, legokosabb és jól-nevelt gyermeke lenne. Nyilván nem az ilyen típusú magatartásra gondolunk, amikor a dicséret fontosságát igyekszünk kihangsúlyozni! Arról van szó, hogy elismerjük a valós érdemeket és szeretetteli szavakkal jutalmazzuk érte például az iskolást, aki jó jegyet kapott valamelyik tantárgyból!
Igen, ha a gyerekkel éreztetjük, hogy értékeljük a törekvéseit, azzal arra sarkalljuk, hogy a továbbiakban is szorgalmasan tanuljon, ha viszont nem veszünk tudomást az elért eredményeiről, a kicsin úrrá lehet az érdektelenség és az apátia. A kisiskolás ilyenkor ugyanis egy idő után a következőképpen kezd el gondolkodni: ha úgysem szeret senki jobban, ha minden tőlem telhetőt megteszek a jó jegyek érdekében, akkor minek törjem magam?
És ezzel el is érkeztünk egy kulcsfontosságú gondolathoz: a gyerekek a dicséretet automatikusan a szeretettel azonosítják. Mosolyognak rájuk, szép szavakat mondanak nekik, tehát szeretik őket. Ha viszont folyton dorgáljuk őket és egyetlen jó szavunk sincs hozzájuk, a csemetéink érzelmileg elhanyagoltnak érezhetik magukat, ami egy sor lelki problémát vonhat maga után hosszútávon, melyek közül a szorongás a leggyakoribb!